Kritika #2 - Plastic Memories

 Konichi wa!^^/

 Az első kritikámnak hála már most kilencen követitek az oldalt, amit hálásan köszönök!^^ Minden apróbb visszajelzésnek baromira örülök.:3 Btw, jelenleg a Mayoiga című animét nézem, arról is várható kritika, de egyelőre van elég alany, igyekszem gyorsan megfulmkritizálni az eddig látott darabok többségét, de nem ígérem, hogy napi szinten, sőt, azt sem, hogy heti szinten. Én a kaotikusság embere vagyok.u.u

 Második kritikaalanynak a Plastic Memoriest választottam, mivel egyrészt műfaját tekintve eléggé eltér az Anothertől, másrészt nem olyan rég láttam, úgyhogy viszonylag friss élmények alapján tudom értékelni. 

 Ez egy romantikusas, drámaisos anime, amely egy alternatív jelenben, vagy egy nem túl távoli jövőben játszódik. Világunkban megjelenik egy új technológia, az androidok, amelyek teljesen ugyanúgy néznek ki és viselkednek, mint az emberek. Érzelmekkel és emlékekkel is rendelkeznek. Csupán egy komoly hibájuk van, egy bizonyos idő után használhatatlanná válnak, mivel betelik a tárhelyük. Ennek következtében megőrülnek, és képesek még a ,,családtagjaikra" is rátámadni, így bizonyos szervezetek, cégek, gyártók gondoskodnak az időben történő begyűjtésükről. Ide kerül Tsukasa Mizugaki, és azt a megbízást kapja, hogy egy android mellett törölje a már lejárt idejű androidok emlékeit. 

 A történet elég sajátos, és szerintem mondanom sem kell, hogy egy viszonylag depresszívebb hangulatot kölcsönöz az animének, amelyet japánokra jellemző humorral próbál kompenzálni. Hogy az anime kárára vagy javára válik-e ez? Én úgy gondolom, változó. Néhol valóban oldja a hangulatot, de olykor számomra kissé zavaró volt, főleg, mert a főszereplő srác olyan szerencsétlenül naiv, hogy az valami fantasztikus. De nem is ez volt vele a legnagyobb baj. Szinte semmit nem tudtunk meg róla, vagy a hátteréről, ami néhol kisebb hiányosságokat okozott. Ettől függetlenül azt kell, hogy mondjam, hogy aki szereti a különlegesebb, depresszívebb, nem nyálas, romantikus animéket, az nem fog csalódni.

 Bár a Plastic Memories egy elég érdekes témára fektette rá az alapokat, főként inkább az ezekből adódó érzelmekkel játszik, és nem magát a technológiát boncolgatja. Ez nem feltétlenül baj, sőt, szerintem biztos lehet olyan animét is találni, amely inkább arra a részére fekteti a hangsúlyt. Így viszont könnyen tudunk azonosulni bármelyik karakterrel, hiszen mindenki teljesen emberi alakot, személyiséget kap. Persze, megvannak a sablonok. Az olykor idegesítő, mégis jó szándékú tsunderétől kezdve a nőfaló férfin keresztül egészen a komoly, kissé zárkózott loliig. Ettől függetlenül mégis egy egészen egyedi darabnak tartom a műfaját tekintve. Mindenkinek van szerepe, és egyik karakter sem feleslegesen jelenik meg az adott pillanatban. Ez egy hatalmas erény, kár, hogy az animék többségében ez nem így van általában.

 A grafika szép, de úgy gondolom, ez egy 2015-ös animétől el is várható. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az érzelemben gazdag animéket, de aki a technológia megismerése, tanulmányozása miatt szeretne belekezdeni, az ilyen szempontból csalódni fog. 

Ennyi lettem volna mára; Fujimi