Kritika különkiadás - Suicide Squad

Konichi wa!^^/

 A mai kritikám elég rendhagyó, hiszen nem egy animét, hanem egy amerikai filmet szeretnék minél objektívebben értékelni, mert egészen egyszerűen nem bírok magammal. Biztos vagyok benne, hogy a blog követői közül sokan ismerik, látták ezt az alkotást, hiszen Mondoconon (ami főként animés rendezvény) is sokan kívánnak Jokeres vagy Harley Quinnes cosplayben megjelenni. Mielőtt nekikezdenék ennek a kritikának, előre leszögezném, hogy én se DC, se Marvel fan nem vagyok, így úgy értékelem, mint egy sima néző, aki kíváncsiságból beült egy filmre, hogy belekóstoljon ebbe a világba, mint szinte teljesen kívülálló. Így az elfogultságtól távol állok, remélem, ez segít abban, hogy ne utáljatok a következő sorokért...

 A történet elég kusza, szóval igazából tök mindegy, miért, de összehívják a legkecibb ellenségeket, hogy a népért harcoljanak. Ebben az az izgi, hogy ugye mivel ők tényleg gonosztevők, feláldozhatók, ez által a kormány is csak nyer azzal, ha őket viszi csatába. Így lesz a nevük Öngyilkos osztag, és az alapötlet valóban király, csak hát nem egyedi. Node, ezzel nem is lenne probléma, hiszen megérdemli a filmes feldolgozást. (korábban ugyanezzel az alapötlettel megáldott sztorit láthattuk már egy animestúdió által készített rajzfilmben is, erre majd később ki is térek) Azonban a terv nagy fordulatot vesz, mikor az egyik tag, valami random varázslónő ellenük szegül, és miakacsa. Ő... Ja. Szóval a Suicide Squad egy epic varázslónő ellen küzd, aki valami trágyafejű lénnyé tudja változtatni az embereket, tud teleportálni, meg minden, de csak most jutott eszébe, hogy ellopja a főnöktől az addig elzárva tartott szívét, amivel lehet irányítani. Ja, Szóval. That's all.

 Kezdetnek asszem ejtek néhány szót a karakterekről, de szépen sorjában. Az első szereplő, akiről beszélni szeretnék, legyen Bumeráng kapitány. Nos, az az igazság, hogy róla tulajdonképpen semmit sem tudok elmondani. A háttérsztorija erősen hézagos, annyit tudok, mint a DC világától elzárt egyén, hogy jól tud bumerángokat hajigálni, és szereti az unikornisokat. Ez mind szép és jó, azonban ez a skill teljesen lényegtelen a történet és a harcjelenetek szempontjából. Alig beszél, alig tesz bármit, annyira feleslegesnek érzem, hogy nagyon. Rendkívül erőltetetten próbálták belepasszírozni a filmbe, és ezzel az a legnagyobb baj, hogy a legtöbb karakter ugyanígy működik. Sehogy. Vegyük példának a krokit, aki tényleg nagyon kis aranyos, és a kínos poénok közt az ő két megszólalása komolyan egy felüdülés volt, de igazából ő is simán kihagyható lett volna, bár még mindig indokoltabban jelenik meg, mint Bumeráng kapitány. Tud úszni, és keci erős. Állatként kezelték, így azzá is vált. Szuper. És? Nem kezdtek vele semmit, felesleges volt a pofánkba nyomni, hogy amúgy ő is egy karakter. Pedig nem lett volna rossz, tényleg.

 A következő hapsi egészen egyszerűen szóra sem érdemes. Neki még a nevét sem jegyeztem meg, csak annyit tudok, hogy annak a hapsija, akit megszált a varázslónő. Indokolatlan az alapötlet szempontjából, csupán egy érzelmi töltetként nyomták a vászonra, ahelyett, hogy a valóban érdekes Suicide Squadból akartak volna kihozni akármit. Minek ennyi karakter, amikor ennek a felével is lehetett volna kezdeni valamit? Értem én, hogy hűek akartak maradni az eredeti műhöz, amit kiemelnék, nem ismerek, de azt máshogy is meglehetett volna oldani. Például, ha kevesebbet foglalkoznak Dead Shottal. Oh, iken. Az egész filmben ő volt az egyik központi karakter, mivelhogy a lányát ott kellett hagyni, és hogy ez milyen hűdenagyondrámai. Valóban, ez drámai. De ennél sokkal drámaibb a pirobácsi múltja, akivel megintcsak baromi keveset foglalkoztak, pedig engem sokkal jobban érdekelt volna, mint az elkeseredett apa, aki jól tud lőni. Persze, nem véletlenül lett központi szereplő, ezt elismerem, hiszen intelligens, epic az, hogy mennyire tehetséges bérgyilkos, és van egy olyan háttérsztorija, amivel indokoltan lehet foglalkozni. De az, hogy minden szöveget az ő szájába adjunk, számomra már kifejezetten idegesítő volt. Persze, nem idegesítőbb, mint Harley poénjai, de na. Naigen, Harley. A sok férfiszívet megdobogtató, szexin pszichopata bohóc, akinek a legepicebb skillje, hogy Joker a pasija, és van egy bézbózütője. Akutyafáját. Nem mondom, nekem is a szívem csücske, hiszen baromi jó ötletnek tartom, hogy attól őrült meg, hogy Joker pszichológusa volt, (de tényleg, ez keci király) viszont a filmben egyenesen kínos, amit leművel. Ha nem tévedek, tinédzsereknek és felnőtteknek ajánlott ez az alkotás, ehhez képest a humora maximum egy alsós gyereket lenne képes szórakoztatni. Megértem, hogy Harley Quinn egy idegesítő picsa, ez tök rendben van, de azért legyenek már bizonyos határai, pls. Egyébként itt zárójelesen hozzátenném, hogy a színészi alakításokkal nem volt különösebb problémám, de hasztalan dolognak tartom, hogy Marget Robbie-t az egekig magasztaljuk az őrült bohóclány szerepéért. Nem. Ebben semmi kihívás nem volt. Ripacsnak kellett lenni, ez volt a feladat. Ezt szinte bárki jól tudta volna hozni, aki tényleg szexi, és bele tudja magát élni. Nem láttam ebben semmiféle különösebb kihívást, hogy azt mondjam, zseniális volt a játéka. És ha már színészek. Nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy Jared Leto kapja Joker szerepét, hiszen nagyszerű előadónak tartom, minden szempontból. És ez a karakter nem egy egyszerű feladat, node a film persze belőle is egy nevetséges, haszontalan valakit csinált. Az alapötlet tök oké, egy gengszter, egy maffiavezér Joker, wow, király. De ennyi. Nem félek tőle, mert vicces, mert aranyos. Pedig ő elvileg egy mindenre képes pszichopata. Ezt a filmben azzal oldották meg, hogy mindig röhög, tök indokolatlanul, lelő egy random férfit, kések körében meditál, vagy nevetőterápiát tart magának, vagy nem tudom, és állat módjára vezet autót. Húha. Extrém. Mindenesetre Jared mindent kihozott ebből a fajta Jokerből, amit lehet, nem hibáztathatjuk azért, mert egyszerűen rossz volt a karakter maga. Valakinek biztos átjött, ez nem én voltam.

 Utoljára valami felügyelőféle Katana (vagy Katara, nem egészen értettem, mi volt a neve) maradt, akinek az a képessége, hogy jól tud bánni a katanájával, (hm, milyen eredeti, hogy a nevét innen szedték) amelyben a férje lelke van elzárva. Hogy neki mi köze van az Öngyilkos osztaghoz? Fogalmam sincs. Elvileg ő felügyelte és segítette őket. Hogy minek, azt ne kérdezzétek, mindenesetre ő legalább részt vett a harcokban, nem úgy, mint mondjuk Bumeráng kapitány. Fincsi, mi?

 Jajj, a főgonoszról majdnem elfeledkeztem! Remélem, értitek, mi lehet az oka. A varázslónő az elején tényleg félelmet keltő volt, és tényleg átéreztem, hogy ő egy nyomasztó karakter, de aztán a végén minden tőle való félelmem átalakult azzá, hogy Májammal visszafojtott röhögéssel néztük, hogyan ad elő egy kész hastánc produkciót ellenségei előtt. Hát én nem tudom, ki találta ki, hogy teljesen értelmetlen módon ellenük forduljon, de ezzel sikeresen elcseszték az egész, egyébként jól induló(!) Suicide Squadot. Kár érte.

 Batman pedig egyszerűen szóra sem érdemes. Egy borostás faszi, aki begyűjt néhány tagot. Köszönjük meg szépen nagyra való megjelenését a filmben!

 Egyébként, amit pozitívumként ki tudnék emelni, az a jelmez, a smink és a látványvilág, esetleg a zene és az ebből létrejövő hangulat. Ezeknek hála az egész film teljesen profinak és valóban jónak tűnik, nem véletlen, hogy annyi embert elvakított, annyian rajonganak érte. Bár ebben is volt egy számomra elég durva hiba, ez pedig nem más, mit a vágás. A legjobban a harcjeleneteknél látszott, illetve pont, hogy nem látszott, mennyire elcseszték vele az egészet. Konkrétan nem értettem, mi történik, pedig esküszöm, nem vagyok annyira hülye.;-; Namindegy. Szóval összességében a hangulat engem is megragadott, nem véletlen, hogy a film után Harley Quinnt próbáltam imitálni felfogott két copffal és hasonlóan őrült tekintettel. Erről most nem kívánok képet bevágni, inkább itt egy zene, ami bár nem tetszik, nem bírom kiverni a fejemből, és bár a jelenet tök elhanyagolható és értelmetlen volt, amihez hozzácsatolták, kiválóan feldobta, és fangörcsöt okozott megannyi lelkes tinilánynak. 

 És végül, de nem utolsó sorban, hadd hozzak fel egy pozitív példát erre a történetre, hogy lássátok, nem magával a szuperhősösdivel, ellenségesdivel van problémám, hanem a filmmel. A Batman: Assault on Arkham egy kiváló rajzfilm, hasonló alapötlettel, kidolgozott történettel és karakterekkel, látványos harcjelenettel. Egy felüdülés volt ezt megnézni a Suicide Squad után, úgyhogy tényleg mindenkinek ajánlom, ha tetszett a film, ha nem.

 Összességében azt tudom elmondani a Suicide Squadról, hogy egy látványos, ámbár borzasztó bugyuta film volt, de valamiért mégis képes megragadni az embert, így nem ítélem el azt, aki szereti. Egészségére váljék, én nem váltam rajongójává. Sajnálom. Kár érte, tényleg, mert lehetett volna egy nagyon jó filmet csinálni belőle. Nem jött össze.

Tudom, hogy egy keci vagyok, de azért szeretem az olvasóimat...:3 Fujimi