Konichi wa!^^/
Azt nem merném azt állítani, hogy bárkinek is hiányoztam, de nem is probléma, most itt vagyok egy újabb kritikával, ráadásul egy olyan animének az információit pötyögöm le itt informatika óra keretein belül, amelyet nem tudom hány hónap animenézés kihagyása után ,,szenvedtem" végig. 2016 nyári szezonjának egyik drámájáról lenne szó, ami az Orange.
Egy tizenhat éves lány, Naho Takamiya levelet kap a jövőbeli énjétől, egészen pontosan tíz évvel későbbről. Eleinte szkeptikusan áll a helyzethez, ám lassan minden beigazolódik, amelyek le vannak írva. Arra kéri a levél, ne kövesse el azokat a hibákat, melyeket ő is elkövetett, hogy aztán megmenthesse egy kedves barátjukat, aki már nincs köztük.
Első sorban le kell szögeznem, az ötlet nagyszerű, mindig szerettem az olyan jellegűeket, melyekben egy alapvetően fantasy elemet visznek bele egy teljesen egyszerű világba. Ez elmehet sokszor egy nagyon ostoba irányba, de itt sikerült egyfajta fizikát is belecsempészni, mármint a vége felé megmagyarázzák, hogyan lehetséges a jövőből levelet küldeni, de azt mégis szürreálisnak véltem, hogy a reakciókat irreálisan ábrázolták. A lányka nem lepődött meg eléggé a levélen, és hülyén is kezelte, ami minden probléma forrása az anime során. Foghatjuk a karakter jellemére, hogy bizonytalan, de folyamatosan ugyanazokat a hibákat követi el, sokszor full indokolatlanul. Ezt több belső monológgal lehetett volna kompenzálni, de így szimplán irritált Naho bénázása az események során. Basszus, ha tudja, milyen jövő vár rá, ha valamit elbaltáz, akkor miért követi el újra és újra ezeket a hibákat? Oké, pedzegette néha, hogy a jellemén nem változtat néhány papírlap, de egyszerűen szerencsétlen volt ő is, meg sok másik szereplő is, és ez talán az egész legnagyobb hibája. Hogy mindamellett, hogy bájos és ötletes, sokszor irtóra felidegesített.
A karakterek egyébként egész szépen ki lettek dolgozva, ami miatt egy kis pluszpont illeti az animét. Talán ez a legkiemelkedőbb pontja az alkotásnak. Persze sok sablonra épít, de ez igazából megbocsátható, hiszen 13 rész alatt mégsem lehet tökéletesen ábrázolni hat teljesen különböző személyiséget. Engem a legjobban egyébként nem is a két főszereplő, hanem Suwa fogott meg. Talán az anime legerősebb jelleme, cselekedetei mindig szimpatikussá tették, még ha próbálták is emberivé formálni. Nem mindig sikerült, de egy ilyen animében a valóságtól való elrugaszkodás megbocsátható. Úgy vélem, mindenki talál magának olyan szereplőt, akivel képes azonosulni. Bár egy idő után kicsit idegesítő lehet, hogy a két lány mindenkinek a nyomában vagy folyton, és mindent tudni akarnak. Spongyát rá, nem köthetek bele mindenbe...
A zenék tekintetében szerintem nem igazán volt semmi kiemelkedő, mindig megtalálták a jelenethez passzoló hangzást, de egyik sem egy kifejezetten maradandó darab. Az opening nem igazán fogott meg, ahogyan az ending sem különösebben, de ez személyes vélemény. Maga a grafika is szép, de igazából semmi különös. Itt is leginkább a karakterek ábrázolásában brillírozik, külön tetszett, hogy a háttérben mozgó embereket is szépen kidolgozták. Viszont 2016-ban ennél rosszabbat nem is várhattunk.
Összességében egy kedves történet bontakozik ki előttünk, néhány idegesítő pillanattal, de eredeti ötletekkel, amiért egyszer érdemes végignézni ezt az animét. Sírós pillanatokban sincs hiány az érzékenyebb lelkületű embereknek, főként az érzelmekre épít az alkotás, (Egyébként a felépítést külön kiemelném, mert igencsak egyedi módon oldották meg, a kép lassan tisztul ki előttünk, és szeretem azokat a sztorikat, melyeket kisebb köd leng körül.) és ezt tényleg nagyon szépen teszi. Könnyed, mégsem túl egyszerű anime, úgyhogy élveztem, de nem igazán nézném meg még egyszer.
-Fujimi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése